Peti ma egy tornyot épített saját maga!! Tudtam én, hogy okos gyerek, de valahogy nem hittem, hogy segítség nélkül megy neki. És ment! Annyira meghatódtam, gratuláltam neki! Le is fotóztatta magát! Majd természetesen megnézte a képet, hogy biztos jól sikerült-e.
Én is új dolgokat tanulok. Most pl. a természetfotózást rejtélyeit gyakorolgattam, és sikerült is néhány egész jól sikerült képet alkotni. Sok türelem kell hozzá, és nem ártana egy éles szem, ami sajnos közelre már egyre gyengébb. A manuál fókuszhoz meg nagyon éles szem kell. Egy csomó képet el is rontottam, mert tök homályos lett.
Meg aztán ott van a spinning, amivel készülök a biciklitúrára heti egy alkalommal, amit majd növelnem kell kettőre. Az orvos erősen ajánlja a biciklizést, hogy a térdem gyorsabban fog gyógyulni. Értem én, hogy ez nagyon hasznos, de nagyon szadista dolog egy teremben cupp-cupp, tam-tam zenére kivörösödő fejjel az életemért loholni, mert alig kapok levegőt. Ma volt az első alkalom, mikor nem éreztem úgy, hogy tuti meghalok, kiesik a szívem. De ez még baromi messze van az élvezettől.
Szombaton Petit elvittük egy maratoni táncfesztiválra, ahova persze ő is beállt, így nem igazán hagyva bennünket ropni, pedig hárman voltunk vele. Ő volt az utánfutó, mindig fogni akarta a kezem, akkor is, ha épp forogni akartam. És tündéri léptekkel szaladt utánam. Állítólag készültek képek, majd le kell vadásznom őket.
Oklevelet is kapott róla, hogy részt vett rajta.
Sajnos ma reggelre viszont Peti belázasodott ismét! Azt hittem már vége vége a betegséges szezonnak, de sajnos nem! 38.7 és takonykór, köhögés. Ismét logisztikai háború, itthon maradjak, mennyit, mikor jöjjön a babysitter, mennyit tud vele lenni anyu. Danának húsvéti szünet, őrá már nem is tudok kivenni szabit, annyira nehéz beosztani.
De ma a doki néninél dícséretet kaptunk, hogy minta páciens Peti. Otthon gyakorolgatjuk a hallgatózást, szájkitátást, szuszogást, amit ő szépen be is mutatott. Le voltak nyűgözve tőle. Az asszisztensnő megállapította, hogy milyen irdatlanul sokat beszél Peti. És valóban, néha nagyon fárasztó. Mellette hallgatni nem lehet. Addig ismétel egy mondatot, mint egy verkli, míg az ember nem válaszol, vagy legalább nem nyugtázza egy ismétléssel. Fel nem adja! 
Dana persze alig szól, kérdésekre is alig. De azért az esti beszélgetések megvannak.
Hozott most egy pár rossz jegyet, az apja teljesen kiakadt miatta, hogy előbb a Facebook, chat, fürdés, mire a tanulnivaló előkerül. És mivel minden nap edzése van, így f7 előtt soha nem kerül haza. Így aztán késő estig tanul. És néha zene mellett, ami kiborító.
Ha az ember túl sokat foglalkozik a gyerekével, az a baj, ha túl keveset az. Iszonyú felelősség szülőnek lenni, hogy jól csinálod-e, ahogy segíted, támogatod a gyereked? Egyáltalán jót teszel-e vele, ha mindenben a segítségére akarsz lenni? Utólag derül ki minden, mikor már nem lehet másképp csinálni.
Én kaptam egy esélyt Petivel az egészet fáziskésésben újra csinálni, csak itt meg a nevelés kérdésében anyuval kell megküzdjek, mert egy csomó mindent másképp gondol. És egyedül nem igazán tudom hogy meggyőzni az ellenkezőjéről…
Szegény, mióta elveszítette az autóját, irdatlan pakkokkal közlekedik, húzva ezeket maga után, főleg most, hogy kézműveskedik pl. a bölcsődében.
A bölcsődei díjat csak megszavazták nálunk is, ami kiborító, megint egy adag plusz kiadás. Pedig ez egy gazdag kerület. És emellett azért vigyél tisztasági csomagot, mert persze nem a bölcsőde fogja a pénzt kapni. Mégis hány bőrt akarnak lehúzni az emberről??
Ingatlankarbantartási projekt kapcsán 8 szakma képviselőit kellett összehangoljam két nap alatt, ami sok idegeskedéssel, rohangászással járt, de végül sikerült időre elkészülni. Kész csoda volt, és egy jó adag emberi és isteni segítség és szerencse.
A cégünk elveszítette egyik legnagyobb ügyfelét, a budget egyharmada ugrott!! Most pár nap alatt kiderül, kinek kell mennie ennek következtében. Mindannyian félünk, és reszketünk, a hangulat síri.
Vagy új élet kezdődik, és feltámadás, vagy zuhanás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése