Azt hittem túl vagyunk a fogzás nehézségein. De tévedtem... a kisgyerek fognövésénél már csak a nagyobb gyerek fognövése a problémásabb...
Most nő Peti 5. rágófoga, és valami bődületes fájdalom lehet neki.
Ugyanis nem alszik, nem eszik, és egész nap sír kis szünetekkel felváltva.
Az ínye mivel semmit nem hajlandó vele rágni, nagyon duzzadt, és így fogalmam sincs hogy fogja tudni áttörni a fog rövid időn belül.
A tápszert tudja csak meginni, de azt is apránként.
Éjszaka hiába alszom mellette, másfél óránként felébred, utána masszívan sír, dobálja magát, hálózsákot már rég nem tűr, a takarót ledobálja magáról, a zoknit lehúzza...
Aludni képtelenség mellette. Így ő is, én is, anyu is hullán kelünk ki mellőle az ágyból.
Hiába ringatom az ölemben éjszaka a kis átizzad, sírós testét, alig tud megnyugodni.
Baromi éhes lehet, nagyon fájhat neki, és a fáradtságtól is ki lehet készülve.
A bölcsiben alig lehet ott hagyni, úgy sír. Enni ott sem eszik, alvásnál hamar kidől, hisz nagyon fáradt, viszont miután felébredt, azonnal vigasztalhatatlanul sír, ill. helyesebben szólva ordít torkaszakadtából. Így persze, aki még aludt volna, annak nincs erre többé esélye.
Tegnap anyu elhozta korán, de ma ki kell bírnia, míg érte megyek.
Nem látom át mikor lesz ennek vége, és ez a 4 rágófogból csak az első!
És most már nem lehet leszerelni egy cumival, azt is kiköpte. Ráadásul, amikor éjszaka felébred folyton magyaráz, de persze nem érteni, hogy mit. Ettől persze dühös lesz, ismétli, de úgyanúgy nem lehet érteni. És ha nem adom neki éjszaka a tápszerét, amit egyébként nem szoktunk, csak reggel, este, akkor most fogta magát, és szépen kigyalogolt, húzta a kezem, és mutogatott a cumisüvegre. Mivel egész nap alig evett valamit, most nem mertem tőle megtagadni...
Rém erőszakos! Mindamellett, hogy nagyon tündérien elbírja bűvölni az embert, de ha fáj valamije, az valami kibírhatatlan. És olyan dühöt vált ki az emberből az erőszakossága, ami Danával soha nem fordult elő. Ő úgy nyüszített, mint egy kis állatka, alig hallhatóan. Na, hát Petinek aztán van tüdeje, meg kitartása. A ház zeng tőle, szerintem a szomszédok sem tudnak aludni. Még jó, hogy most nincs Dana itt, így nem kell senkire tekintettel lenni!
És napokig nincs is esélyünk, hogy ez javulni fog...
...
Egyre gördülékenyebben, és a helyzetnek megfelelően kommunikál. Sőt, már ragokat is kezdi időnként helyesen használni:
„Megittam a tejecskét”, „Kérem a tejecskét”, „Iszom vizet”. De a legelbűvölőbb, mikor megköszöni ha a kezébe adom, amit kért, tündéri hanglejtéssel mondja tökéletes tisztán, érhetően: „Köszönyöm!”...
Imád lent az udvaron focizni, már egyre jobban rúgja a labdát. Anyu férjét, Pétert mindig leküldi, hogy egy kicsit „levegőztesse”, és ez már szerencsére a „felügyelőnek” is érdekesebb. Bár a homokozóban homokpalacsintát csinálni nem olyan nagy élvezet Néha még magában is el tud játszani, hogy dobálgat egy rongyot a lakásban, és rém szórakoztató neki, hogy az enyhén nedves kendő visszacsapódik, és pont hova. Dana megjegyezte: de jó, hogy ilyen egyszerű dolgok le bírják kötni.
Egy táska, amit a földön lehet húzni, a fülénél fogja, vagy egy gesztenyetüske gombóc ugyanúgy leköti, mint most a nővérétől kapott új kincsei: egy kis bőröndnyi műanyag állatka.
Nem méretarányosak, de remekül el tud velük szórakozni. Kipakolja őket, bepakolja őket, csúszdáztatja őket, ledobálja őket az emeletről. Aztán bíztatásra lemegy, a teraszról kell őt irányítani, és beszélni hozzá, és felhozza, amit ledobott!!
Lehűlt az idő, elköszönt a hosszú indián nyár, gyakran fúj az erős szél, nedves, nyirkos az udvar, a fű, már nagyjából nulla kedvem van ácsorogni, és vacogni egy helyben az udvaron, és ott ücsörögni a homokozó szélén munkaruhában... de mit tehet mást egy szülő, ha nem akarja a gyereket folyton a fűtött, száraz levegőjű lakásban tartani...?
A futástól már amúgyis elment a kedvem, és a bicikli is a garázsban parkol.
Viszont a sztepp tánc új öröm, igazi ritmus a lábbal, amit gyerekkorom óta imádok, és most isteni dolog újrakezdeni, főleg, mikor már nem csak az alaplépéseket üt az ember, hanem a fém cipőtalppal már remekül lehet „dobolni” a lábbal, csak kár, hogy valószínűleg az alattam lakó nem élvezné annyira, ha otthon gyakorolnék...
Peti pedig nagy örömmel ugrál körülöttem ilyenkor, és ver mindent a földhöz... .
Kicsi lányom nagy örömére végre lekerült a fogszabályzó két évi szenvedés után. A nagy öröm alkalmából kapott is egy fogtisztítást, fogfehérítést neki még nem lehet, de így is már újra elkezdett végre mosolyogni.
Nagy érettséggel, és érzelmi bölcsességgel kommentálja az életem, és ad tanácsokat, felnőtteket is meghazudtoló lényeglátással.
Igazából önállóan éli az életét, csak néha kell gardírozni, szponzorálni, és megszervezni az életét, de egyébként nem igen hagy beleszólást. Ő már csak tényleg vendég a háznál... Nem gondoltam, hogy egy lánynál ez ilyen hamar megy...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése