Peti átesett egy kéthetes Campylo fertőzésen. Hasmenés fél óránként, hascsikarás, étvágytalanság, karantén, ÁNTSZ, babysitterek, felvigyázók hada. Mindez egy kínai büfében evett rántott hústól, ha minden igaz…
De túl vagyunk rajta, és ma végre újra óvodába ment, igaz nem túl nagy lelkesedéssel. Mert persze remekül elvolt itthon, a babysitter anyukánál, apuval és anyuval.
Azóta viszont nézegeti a pocakját, hogy miért adok neki annyit enni, mert akkor az övé is olyan kövér lesz, mint az enyém! 
“Hát kisfiam, nem vagyok nagyon öreg, csak te laktál benne, és ilyen lett…”
No igen, Peti beszéd! Reggel bekapcsolom, estig mondja. És még azután is. Már rég aludnia kellene, de alkudozik:
“-Hadd menjek át az ágyadba! Nem szeretek egyedül aludni”.
-Kisfiam ez a te szobád, itt aludjál.
-Jó, de csak ma este. De hát édesem, minden reggel átjössz, és vannak napok, mikor együtt alszunk, de nem minden nap.
-Jó anya, de hadd legyen az a nap a mai!”
Persze, hogy mindig velem akarna aludni, hisz anyu mindig vele alszik, és már megszokta. De nem akarom ehhez hozzászoktatni, legyen az kivételes alkalom!
További szemelvények az anyus péntekekből:
Reggel odabújik mellém:
“-Kérem a teám!
-Jó, de most szeretnélek megölelgetni!
-Először csináld meg a teám, majd aztán ölelgessél!”
Anyu mutatja neki, hogy kirakott egy arcot a reggelijéből:
“Ne játsszál vele! Ez ennivaló! Inkább edd meg szépen!”
Anyu a WC-n húzza fel a nadrágját:
“Na! Nem a fütyimet kell letépni, hanem a nadrágomat felhúzni!”
“Ildikó mama, nem szeretek vízbe menni, mert az a helyzet, hogy a vízben nagyon sok a piszok. Én nem akarok úszni. Mi ketten nem megyünk a vízbe, jó? A Dana, anya bemegy, de mi kinn maradunk, jó!?” (Ehhez képest nyáron alig bírtam kiszedni a strandon a medencéből…I)
“-Mit írsz?
-Azt ami vicceset mondtál!
-Itt még van hely, most ide írd a viccesemet"!”
“Petike, nézd csak mi történt itt!
-Már néztem! Már abbahagyhatom?”
“Ildikó mama, nézd mi történt! Gyere gyorsan” – sámli nélkül elérte a villanykapcsolót! Fülig ért a szája. Ő egyébként a WC lámpa/ventillátor felelős, mindig szépen leoltja.
“Petike, most nem fekszem le veled, hanem előbb kivasalok anyának jó?
-Jó! Mesélj nekem, és utána menj ki és majd egyedül szundikálok!”
Reggeli végén:
-“Na Petike, igyál a teából is egy kortyot!
-Jó! Hogy tudjanak úszni a sütik?”
Reggeli tejecske ivás. Ébredéskor kéri.
-Fáj a hasam. Nem tesz jót nekem ez a tejecske!
-Hát akkor miért iszod?
-Mert a kezembe adtad hogy igyam meg! …
Anyu szőrteleníti az állát:
-Peti, neked hol a szakállad?
-Hát sehol, mert kicsi vagyok! Majd, ha bácsi leszek, nekem is kinő!
-Okos vagy!
-Tudom!
“-Ildikó, mikor nézhetem az én mesémet?
-Semmikor Peti, most én nézem!
-Ildikó, ne idegesíts! Ha megnézted, én miért nem nézhetem utána?”
-Ilyen aranyos nagymamája nincs senkinek, mint nekem!
-Petike, de ők is szeretik a nagymamájukat!
-Tudom, de ők nem ilyen aranyos nagymamák!”
“-Ildike, miért van itt ennyi szemüveg? Csak egy orrod van!”
"-Valaki ugatott!
-Nem valaki, hanem valami, mert egy kutya volt!
-De a kutya él! (mindezt azért mondta, mert a múltkor okfejtésre került, hogy a kő nem él!). hmm…”
Kérdezett valamit anyutól, de ő másra koncentrált, és azt mondta:
-Nem tudom
-De tudod! Te mindent tudsz!
"Anyám valamin kiakad magán, és felkiált:
-De barom állat vagyok..!! khmm.
Erre Peti:
-Én meg a kardfogú tigris! " :-)
“-Ezek ketten hiányoznak nekem! Mindig keresem őket a játszótéren! (Danival, Janóval a bölcsiben igazi bandát alkottak!)
“Jó, csak előbb megbeszélem veled ezt a farkas “témát”! “
Ennyi volt a mese mára, zárul móka Peti tára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése