Hát az valami leírhatatlan! Amit eddig imádtam, a pelusa szagát tényleg! Na, de ez ma az első igazán komoly, férfias jelenség. És innentől kezdve mindig kibírhatatlanul büdös lesz, mikor menekülni kell a kakis pelussal a kukák felé, lehetőleg ki a lakásból, sőt talán jobb lenne a kerítésen is kívül.
Szóval a kisfiam kezd igazi férfivá válni: hangosakat büfög, nagyokat pukizik, imádja a cicit, és most meg bár büdöseket is kakil. Tudom, hogy ez az élet rendje, de kicsit reménykedtem, hátha ez majd csak a húsevés időszakában jön el: ugye rohadó fehérje, stb. De nem. Ez már az első paradicsomos krumpli után bekövetkezett.
Viszont a fogrece kint van, és nődögél. Így ez az első fájdalmas szakaszon túl vagyunk.
És végre megy a forgás is oda-vissza. Na, nem mint a ringlispiel, de ha akar, megfordul.
Kicsit erőlködve, nyögve, hátha valaki elvégzi helyette a melót… olyan férfias módon. És ha van erőm kivárni a nyöszörgést, van amikor magától meg is oldja.
Ha már fáradt, akkor beleragad a motoros fóka pózba, keze kifeszít, feje felszeg, és üvöltve várakozik… ki tudja miért, mikor csak egy roggyantás kellene, és megfordulni. Amit egyébként remekül tud már.
Mostanában ismét rájött a másfél óránként ébredés éjszaka, így alig etetem meg fél 12 körül, és ha nem tanulnám a gépem használatát, le is feküdnék vele, de így csak a következő ébredés, szoptatás után fekszem le, ami már hajnali 2-kor bekövetkezik. Pedig nem akar többet enni a tápiból, megmarad az üvegben. De akkor mi a fenének ébred fel??
És aztán 4 körül újra ébred, majd 6 körül szintén, én nem tudom, másoktól hallom, hogy a gyerekük ilyen korra már átalussza az éjszakát. Nem tudom mit rontottam el, vagy miért nem tud ez a gyerek aludni. Igaz, Dana is kétszer kelt másfél éves koráig… ami nem túl szép remény, lévén, hogy addigra már dolgozni fogok! Így a reggel nehezen indul. Mert ugye valamikor nekem is kellene pihenni. Ha lefekszem is időben, sem vagyok reggel 8-kor pihent, és visszaalszom vele.
Így nem tudunk eljutni a reggeli baba-mama tornára, csak arra, ami 11-kor kezdődik egy jóval drágább helyen. De legalább mozogtunk. Még mindig izomlázam van, és nem tudom végigcsinálni az órát, mert nem tudok huzamosan hetente 3x járni. És persze fogyni nem fogyok. A hízás viszont legalább megállt.
Súlyzónak használjuk a babát, ami azért a 7.2 kg-t tekintve nem semmi, főleg, ha a bal kezemben kell tartani, ami még sajnos mindig fáj.
Még mindig alszik naponta 3x, 4x 45 percet, ezek közül az egyik, ha szerencsém van 1.5 óra. Csak sajnos mire nekiáll az ember valaminek: főzés, hajfestés, hajmosás, beszárítás, azt nem lehet bejezni háromnegyed óra alatt. És akkor viszont azonnal jön a reklamálás! Nem lehet várni 5 percet sem, iszonyú türelmetlen. És úgy üvölt akkor, hogy nincs apelláta, rohanni kell. Dana meg is állapította, hogy “nagyon erőszakos vagy öcsikém!”
Elkerítettem egy sarkot a nappaliban, most lent játszik a földön, különben minden bútor alá bemászott, ill. betolatott:
És ráadásul cipőcskét kell ráadjak, mert néhány perc, és letépi magáról a zokniját, ami itt a nagy ablak előtt nem túl szerencsés. Bár tündéri a kis meztelen talpacska. Soha nem lehet megállni, hogy puszilgassa össze az ember.
Egyébként is minden tündéri ezen a csemetén, a bőre, mint a puha bársony, és olyan arányos a kis alakja. Már van rajta kis párna, de csak olyan kedves mértékig. Hurkákról még egyáltalán nincs szó!
Eszegetünk, próbálkozunk új ételekkel lassacskán: krumpli az alap, bár a gyerekorvos bíztat, hogy a rizs még jobb, úgyhogy tegnap vettem bio rizspelyhet. És színezzük mindenféle zöldséggel: répa, paradicsom (ez nemigen ízlett nekem, eléggé savanykás volt), sütőtök. Holnap zöldborsót próbálok, ha már magunknak zöldborsó főzelék lesz.
Most ismét nyöszörgősebb az állapota, megint beszorult a sámli alá. De lehet csak elunta magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése