Új Év Új Élet

Átköltöztem ide, amint látjátok. Szeretném lezárni a sebeim nyalogatását, és elszakadni az értelmetlen függéstől, ami a kedvesemhez fűzött. Éljen békében a családjával, de most már nekem is meg kell találnom az én belső nyugalmam. Így az állandó várakozás állapotában voltam, vagyok. És most már szeretném elkezdeni az új életem. Pozitív vonzással azokat az embereket magam köré gyűjtve, akikkel egymás energiáit emelni tudjuk, nem elszívni. Olyan sokan segítettetek jó tanáccsal, szeretettel, hogy ez csak pozitív irányba vihet.

Így ezt a blogot, most igazán az örömnek, és a humornak szánni, és a saját stílusomból nem kilépve, de pozitív irányba menni. És egyelőre kihagyni belőle a Férfit, illetve annak csak kicsinyített, angyali verziójára koncentrálok.

A Szilveszter Petivel telt krákogás, szörcsögés, takonnyelés közepette. De az éjfélt azért még megvártam (majdnem lekéstem hajszárítás közben), elaludni alig akart, kétszer kezdtünk neki.
Azért egy pezsgőt felbontottam, és saját magammal koccintottam, igazán jó társaságnak bizonyultam magamnak. Még szerencse, hogy nem unom magamat. Bár néha már elegem volt a búbánatból.

Azt kértem az új év reggelén egy gyertya mellett, hogy be tudjam vonzani életembe a pozitív energiákat, embereket, változást. Szerintem ez kezdetnek nem is olyan rossz.
Na, már most erőt gyűjtve neki is álltam az év első sütijének, a múltkor olyan jól sikerült: Lajos Mari gyömbéres kenyere.
Hát nem tudom, hogy a Tigris Évének köszönhető, vagy mi, de először próbáltam ki a szilikonos sütőformát. Na, most a süti totál szétesett, a fele bent maradt a formában, a többi úgy nézett ki, mint ami a vulkánból kijön, csak nem izott annyira.
Mit volt mit tenni, szépen szétdaraboltam, ill. tulajdonképp szétesett magától, és leöntöttem rumos csokiszósszal. Így talán ehető lesz, mert az íze remek egyébként. A gyömbér most nem annyira erőteljes.
Már meg is kóstoltam időközben, az állaga idétlen, morzsalékos, de remek az íze. Mivel teljes kiőrlésű lisztből csináltam, meg barna cukorra, még azzal is hitegetem magam, hogy egészséges. Na, jó a csokiszósz nem annyira, meg a rum. Kár, hogy csak egyedül eszem belőle, és egy egész kis tepsi van.
Szóval, ha kedvetek van ideugrani, hát csak gyertek!
Jól érzem magam így január elsején. Az éjszakánk közepesen volt rossz, így nem vagyok fáradtabb, mint egyébként szoktam lenni az éjszakázástól.
A reggel, és utána folyamatosan az orrszívásról szól, ami kevéssé kellemes, de ahogy Dana rávilágított, nem elég a gyereknek szopi előtt és alvás előtt leszívni az orrát (merthogy utáljuk, és próbáltam limitálni az alkalmakat): "De anya, ha te náthás vagy, óránként fújod csak ki az orrod???" Na, ja, hát igaza van, úgyhogy sírás ide, vagy oda, ha érzem, hogy tele a nózi, irány Pesztonka. Most egyelőre még a porszívót mellőzöm, az még ennél is brutálisabb.
Főleg, hogy internetről beszereztem egy használt Lux-ot negyedáron, ez még a gyerek agyát is kiszívná, ha teljes fokozaton menne.

A múlt héten viszont volt nálam egy másik "porszívó ügynök": a Vorwerk cégtől. Hát leesett az állam. Eddig azt hittem az én álmaim vágya, a porszívók egyetlen koronázatlan királya: a Lux. Na, hát ez a kis izé, ami fele akkora, fele olyan könnyű, kenterbe verte teljesítményével. Kifertőtlenítette valami porszerű izével a matracom, a Lux után rogyásig jött még ki a porszívó a szőnyegből, és az egészet fél kézzel lehet működtetni. Lenyűgöző.
Olyan ez, mint a Zepter edényeim, amíg a részleteimet nyögöm két évig, szívom a fogam, de aztán egy életen át örömködök benne.

Azért az ünnepek hangulatát sikerült így lecsökkentett létszámmal is megőriznem, a beiglit csak megsütöttem anyu pesztrálása közepette, és vettem kész halászlevet. Szégyen, nem szégyen, nem volt a kicsi mellett másra időm. A Tesco-ban "Marika" márkajelzéssel hirdette magát a halászlé. Kérdeztem a pénztárostól, hogy kóstolt már valaki ilyet?? Az összetétel egész jónak igérkezett, kissé csípős vörösborral, és sokfajta hallal. Vettem még mellé haltejet, az mégiscsak a deluxe a halászlében, és némi kétellyel szépen összemelegítettem.
Hát valami fenomenális volt! Annyira dícsérték, hogy nem mertem elmondani, nem én csináltam.
Na, ennyit a passzírozásról, halbelezésről.

Süt a nap, ami év kezdetnek nem is rossz. Csak kár, hogy a gyermekem úgy köhög, mint egy kehes ló.
Kapja a homeo bogyókat, meg az orrcseppet, de a betegség mindezekre fittyet hányva halad a maga útján, ahogy szokott.
De legalább ma már mosolyog, és nem üvölt egyfolytában.

Nagyon hasznosan töltöttem a mai napot, lévén sütit sütöttem, gyermeket ápoltam, és gép előtt vagyok. :-)
Azt hiszem, a holnapi uszi ugrott. A vasalnivaló kosárnyi, de ugye ma nem lehet vasalni a babona szerint, hogy ne legyen olyan az egész év. Viszont baromira ráérek, amikor Peti hagy 10 percet, néhány ruhával apránként előre lehet haladni.
Ez az előnye, ha az embernek csak egy pici pasija van, a ruhákkal hamarabb végzek.
A húgoméknál a szárító 5 ember után folyton tele, a mosnivaló mindig kilóg a kosárból, és gyakorlatilag vége-hossza nincs a folyamatos mosásnak, teregetésnek, vasalásnak. Nekem legalább van néhány nap szünet, hisz elég hetente 1x, max 2x mosni a kisruhák miatt.
De, hogy egy ilyen apróság, méreteihez képest mennyit "fogyaszt" ruhákból, az valami elképesztő. Mert amíg én mondjuk fel tudom venni ugyanazt a göncöt 2, 3 alkalommal, addig a gyerek vagy lebüfizi, na jó, lehányja, esetleg belekakil, és ha ezt nem, akkor leeszi, összekeni, stb., stb. Hát ez már csak ilyen.

Úgyhogy újévi szokás ide, vagy oda, egy filmnézés mellett azért csak neki kell esni a cuccoknak, az én "arsen" mivoltom, ahogy a homeopatha hívja azért nem tűri a rendetlenséget. Bár anyám szerint sokat "javultam". Már el bírok aludni, ha maradt mosatlan a konyhában, vagy nincs kivasalva este, esetleg gyerekjátékok maradtak elől! Nem vagyok annyira tüskés, házsártos, el bírom fogadni a tanácsait, és nem izzik köröttem a levegő...

A gyereket már elszigetelni nem lehet a szoba egy részére, most pl. az ágy alól szedtem ki.
Tolja magát hátrafelé, igen érdekes technikával. Mintha Danánál a forgás lett volna az első mindkét irányba, és a mászás. Hát a fiúk úgy tűnik tényleg mások. Ő felnyomja magát fekvőtámaszba, majd mint egy motoros hernyó, hátrafele becsúszik a szekrény/ágy/kanapé, stb. alá. És aztán üvölt, mert megrekedt, lévén megfordulni nem tud még vissza a hátáról a hasára.
Úgy tűnik, az eddigi "nyugalomnak" vége, jön elő a szoba elbarikádozása, ha valakit szerzek, hogy segítsen felhozni a keretet, amivel annak idején Danát kereteztük el.

Az Új évben úgy döntöttem boldog leszek, ha törik, ha szakad! Nektek is kívánom ugyanezt!