Vendégségben

Apuéknál voltunk ma, és először vigyáztak is rá, míg fogorvosnál voltam! Nagy öröm volt Peti érkezése, Marika nyugodt volt, a földön ülve szépen végigjátszották az egy órát. Peti mindent lepakolt, játszadozott, állítólag már ült is néhány percre! Pakolászott, nagy örömmel fedezte fel az új játékokat, amin már két gyerek felnőtt. Mint kiderült, a húgomék nem szokták ott hagyni egyedül a gyerekeket, hisz Marika állapota igen ingadozó. De Peti őt is felderítette, ahogy mindenkit (ha épp jó kedvében van), okos kis szemével belefúrja magát az ember tekintetébe, elmélyül, megvizsgál, gondolkozva raktároz.

Még valaki felfedezte az okos szemeit ma: Eszter a kineziológus! Megállapította (a magas kerek homlok magáért beszél), hogy mennyire agyalós kis baba, és később gondolkodó felnőtt lesz majd belőle, amit nagyon remélek. Meg tudtam, amit már sejtettem, hisz a név kötelez, hogy határozott, céltudatos, mindent magától és kitartóan elérő kis (majd nagy) emberke lesz belőle. Szeret irányítani, amit majd később a sportban is kiélhet. Kíváncsi voltam, a terhesség, szülés alatt mit élt át, hisz lelkileg nagyon megterhelő időszak volt. A feszültséget érezte, átvette, de maga a szülés nem volt számára rossz élmény, igen jól érezte magát bent, és ő nem akart jönni, mintha betámasztott volna. :-) Most remekül érzi magát a bőrében, egységben, harmóniában van velem. A magára hagyottság, egyedüllét csak az alvásnál jön elő, a terhesség alatti engem ért szorongás ebben nyilvánul meg. Ha nálam sikerülne oldani az akkor beszerzett feszültséget, amit a csalódás, a bűntudat, és az elhagyottság okozott, neki tudnék segíteni. És talán elmúlna ez az elalváskori félelem. Most mindenestre Eszter tanácsára kipróbálom az együttalvást, aminek csak azért álltam ellen eddig, bár nagyon vágytam a kis teste mellé odabújni, hogy hosszú távon ne tegyek kárt az önállóságában. Úgy találta a tesztelés alapján, hogy ez nem fogja “elrontani”, és most momentán erre van a legnagyobb szüksége. Úgyhogy boldog örömmel bújtam Petihez, és öleltem át a kis fejecskéjét, szagolgattam a hajacskáját, az arcát puszilgattam, megsimogattam a kis kezét, átfontam a karommal, és úgy altattam. Na, nem mondom, hogy hamar elaludt, mert azért feszengett egy fél órát, de sokkal, de sokkal nyugodtabban csendesedett el, és merült álomba. Mikor felébredt, hasra fordult, és mászott az ágyamba. Nem sírt! Ahogy eddig minden felébredésekor éjszaka. Csak nagyon veszélyes, az első neszre ugrani kell, mert már átmászik a takaró torlaszon, és ha nem rohanok, akár le is gurulhatna az ágyról. De vigyáztam, de rohantam, és megettem. Szépen álomba merült újra! Dehogy ez a kis test hogy tud ennyi helyet elfoglalni. Kiterül, mint Krisztus a kereszten, a fél ágyat elfoglalja, lábaival keresztben áll, és az ember egy S kanyarral az ágy szélén esetleg körbeveheti, de kényelmes elnyújtózásról mellette nem lehet szó.

Anyu vigyáz rá kedden, vele alszik, éjszaka ő eteti. Ilyenkor most már ők is egy ágyban alszanak, amit anyu nagyon szeret. Mert hozzábújni ehhez a kis meleg, puha, selymes bőrű, finom illatú kisbabához, hát ez felülmúlhatatlan. Csak az igaz szerelem tud ilyen lenni, akkor tud az ember hasonlót érezni! És a legjobb, hogy ez soha el nem múlik. Igaz, nem olyan selymes, nem olyan puha, és már nem is olyan pici, de ugyanolyan jó érzés, mikor a kamaszlányom minden este átölel elalvás előtt, úgy szunnyadunk néhány percig, belőlem merít energiát. És erre mindkettőnknek ugyanannyira szüksége van!
Visszatérve: anyu éjszakáján Peti nem szopizik, csak tápot kap. Ekkor alszom ki magam végre, egyben 7 órát! Csodálatos érzés. Igaz reggelre már nem tudok oldalra fordulni a csordultig telt ciciktől, de valami fenomenális dolog egyvégtében aludni! És így másnap reggel mindenre van energiám, magamtól ébredek!

Hogy mikor jön el ez az időszak állandóan újra, nehéz lenne előre megjósolni. Először azt hittem, a tápok bevezetése fogja ezt meghozni, aztán azt, hogy majd a 6. hónap után beáll és megnövekszik az alvással töltött idő, és nem éhezik meg éjszaka. De most már nem tudom miben reménykedjek. Danánál másfél évig tartott, Petinél boldog lennék, ha legalább egy éves korára legalább 6 órát aludna egy végtében, és aztán vissza egy rövidet még hajnalban. Ez a cél! De hát ember tervez, Peti végez…