Víz alatt

Anyu kitalálta, hogy tulajdonképp a gyerek elvan a kis székében, ha bevisszük a fürdőszobába…

És tényleg. Eddig csak éjszaka tudtam fürödni, hajat mosni, beszárítani, és pánikszerűen raktam be a rácsok közé, ha valami halaszthatatlanul sürgős folyó ügyem akadt. Mivel holnap a cégemnél teszünk látogatást, így dukál a szép haj, ha már frissen nyírt, fazonja is van, csíkok is. Mégiscsak kevésbé tűnik elgyötörtnek az ember, ha a haja rendben. Nehogy elvegyem szegény lányok kedvét a leendő anyaságtól.

Szóval Petit bepakoltam a kis székébe, és bevittem a fürdőbe. Mivel a zuhanykabin átlátszó, így szépen nézelődött, ment a “műsor” míg fürödtem, hajat mostan. Közben, biztos, ami biztos énekeltem neki, úgy jó hangosan, ahogy az ember csak a zuhanyban szokott. Épp az Oroszlánkirályt hallgattuk előtte, így mivel a dallam bekúszott a fülembe, dudorásztam a “Can You Feel the Love Tonight” c. szám refrénjét. Hát ide most nem teszek fel képet a jelenetről… :-)

Szóval Peti le nem vette a szemét rólam. Egyáltalán nem érdekelte az ülése pántjára, unalmas órák esetére felfűzött játékok. Úgy nézett, hogy egész zavarba lehetett jönni tőle. Mármint, ha nem tudnám, hogy csak 7 hónapos! De néha olyan felnőttesen tud vizsgálni, nézni, “végigmérni”, mintha ennél sokkal-de sokkal idősebb lenne. Persze legjobban a cicik kötötték le a figyelmét, amik most egyáltalán nem voltak elérhető közelségben. Mosolygott, és időnként gügyörészett hozzá. Aztán az üveg kezdett bepárásodni. Ez némiképp elkezdte zavarni. És kezdett egyre morcosabb lenni. Főleg azt a részt nem élvezte annyira, mikor csukott szemmel csorgattam a hajamra a zuhanyt, a sampon alatt eltűnt a fejem, és élveztem, ahogy a forró víz masszírozza a fejem, a nyakam, és bizsergeti a testem. Mivel az elégedetlenségnek hangot is adott, mert a forró gőztől alig látott belőlem valamit a kabin páráján át. Így aztán igyekeztem gyorsabb ütemben befejezni a fürdőzést. A végén jött a szokásos hideg vízzel való libabőrös élénkítő zuhany, ezzel a kabint is lemostam. Na, végre, anya is előtűnt. Utána gyors mozdulatokkal egy erre a célra odakészített ablak lehúzóval lehúzom a vízcseppeket a kabinon, hogy a vízkő ne üljön rá, így mindig szép átlátszó. Ennek nyikorgott a hangja, és tisztult a kép. Peti értékelte.

Úgy nézte, ahogy a hajam törlöm, törülközöm, mint aki nem ismer rám. Kissé úgy éreztem magam, mint amikor Ariel kilépett sellőként a habokból, és a herceg félig aléltan ébredezve fedezte fel benne a kedves arcot. Egyetlen mozdulatot sem tett az én egyébként motolla lábú gyermekem. Akinek általában keze-lába jár, egyetlen pillanatig sem tud mozdulatlanul megülni. Nézet, nézett elbűvölve. Tágra nyitott nagy sötétbarna szemeivel. Ilyen sötétbarna szemeket nem is láttam még, sem az enyém, sem az apja meleg őzbarna szeme sem ennyire sötét. Szinte elveszik az ember a mélybarna tekintetében. Aztán, ahogy a hajszárítóval -az algának köszönhetően – a még mindig dús hajamból frizurát próbáltam szárítani, már kezdett derengeni, újra ismerőssé válni számára az ő kedves mutija. Még a hajszárító hangja sem zavarta. Ezt egy ideig az orrszívó porszívó rémesen utált ijesztő búgása miatt nem tudta elviselni, a fodrászatból ki kellett vele az egyik vendégnek rohanni, mikor az én hajam szárították. De most nem! Most anya szépült! És Peti végül elkezdett repdesni, újra járt keze-lába, beszélt, gügyögött, nyögdécselt. Majd mikor végre felvettem, belefúrta a fejét a hajamba, fogta, húzogatta, (talán szagoltatta is a frissen szárított, finom illatú hajat), igen elégedett lehetett velem, mert kacagott.

Visszatért az ő anyukája abból az üvegkalitkából, ahova csutakosan, ázott fejűen eltűnt! Bizonyosan nem lehet nagyon sokáig így fürdeni, egyrészt már nem marad nyugton, és aztán ugorhatok ki a kabinból kitépni szájából a WC-kefét, vagy a bidé dugóját, amivel a húgomékat riogatták a gyerekei. Másrészt meg egyre jobban fogja érdekelni a pucér nőnemű lény, amely egyelőre az egyetlen megvizslatható ilyen jellegű teremtmény elérhető közelségben. (A lányom már engem is kitiltott a fürdőből, nem valószínű, hogy pont az öccsét engedné majd be…)

Na, és akkor zuhany, víz ide-vagy oda, tuti be akar majd jönni ruhástul! De addig is örömmel nyugtáztam, hogy ezek szerint nem az egyetlen lehetőség az éjszakai hajmosás!